9. rész (előzetes)

Sziasztok! Köszönöm a komikat a részhez, és az első díjamat is. (: íme az előzetes, remélem tetszeni fog, holnap este hozom a teljes részt. (: jó olvasást!

   Az ágyamba bedőlve, mely az ablak alatt helyezkedik el, újra ő jut eszembe. Justin. Nem tudom, vajon létezik-e ilyen ember, ds mindig ő jár a fejemben. A barna szemei, a puha ajkai,  lénye. Legtöbbször vele álmodom, de a csók soha nem történik meg. Mindig eltűnik... Sajnos.
   Fejem megrázva nézek ki az ablakon, esik. Három napja megállás nélkül esik. A ház előtti park üres, akár a testem. Üresnek érzem magam nélküle. A gyerekek nem futkosnak, fogócskát játszva, a szerelmesek nem sétálnak kézenfogva, minden szürke.

Díj #1

Szabályok:
-Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
-11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
-11 embert meg kell jelölni és linkelni.
-Nincs visszaadás, visszajelölés

11 dolog magamról:
- olasz nyelvet tanulok heti 20 órában
- van egy bátyám
- szeretek olvasni
- inkább rockot hallgatok
- barna hajam van
- fekete (majdnem) szemeim vannak
- a mostani kedvenc zeném: Nickelback - Rockstar
- az életben a célom, hogy híres énekes vagy író legyek   
- a legnagyobb álmom egy világ körüli út 
- van 2 macskám
- lusta vagyok...

1 .Kedvenc énekesed /bandád?

- Most a Nickelback.

2.Szereted a KECSKÉKET?

- Öhm... nincs bajom velük.

3.Kedvenc tantárgyad?

- Olasz :$

4.Mit kívántál utoljára?

- Nem tudom... Nem szoktam kívánni.

5.Mióta blogolsz?

- 2 éve

6.Szeretsz énekelni?

-Igen :$

7.Kivel álmodtál utoljára?

- Egy ismeretlen emberrel, akinek nem láttam az arcát.

8.Szereted a jégkását?

- Ez most komolyan egy kérdés?! Persze! :)

9.Melyik a kedvenc színed?

- Fekete

10.Milyen telefonod van?

- Nincs telefonom.

11 .Kedvenc állatfaj?

- A barátaim :D

 

11 kérdésem:

1. Miért kezdtél el írni?

2. Mi a legfontosabb az életedben?

3. Tudja valaki, hogy írsz (család, haverok)?

4. Szeretsz sportolni?

5. Füzetbe vagy gépbe írsz?

6. Milyen napod volt?

7. Miért másak a pénzes emberek a többieknél?

8. Ha belebújhatnál egy sztár bőrébe, ki lenne az?

9. A történetedbe valamilyen szinten magad is beleírod?

10. Családi házban laktok?

11. Szereted a csokit? :D 

 

Akiknek tovább küldöm:

Love me like you do. 

Páncél lány 

New Home ~ The Contract 

What A Dick  

 

Több blognak nem küldöm, nem olvasok többet.

8. rész 2/2

Sziasztok! Igazából ezt nem akartam külön bejegyzésbe írni, de hosszú is lett, meg észrevételem is van... Iszonyatosan jó érzés, mikor csoportokban nézem a blogokat, megnyitom őket, és vagy egy teljesen ugyan olyan vagy egy iciri.picirit megváltoztatott változatát látom a blogomnak... Már három ilyen blogot találtam, amiket 1-2 hete kezdtek. Na mindegy. Remélem az illetők örülnek, hogy sikert aratnak a sztorimmal :D VÁROM A KOMIKAT, PIPÁKAT, FELIRATKOZÓKAT! (valahogy nem gyűlnek :((( ) Jó olvasást, loveya all! <3 :*

   A városban vagyunk egy szabónál. A gyönyörű méregzöld ruha, melynek szegélye arany hímzésekkel tarkított, gyönyörűen fest rajtam. Justin mellettem áll a - csupán erre az alkalomra szabott - ruhájában, mely fekete, elegáns cipőt, nadrágot és zakót foglal magába. Az utóbbi zsebében egy a ruhámhoz színben illő kendő van betűrve. Haja szanaszét áll, így fogja át derekam. A hölgy, aki már elég idős, könnyeit törölgetve nézi pátosunkat. A szelíd kis házban, mely kisebb, mint Justin palotájának negyede... kristályként ragyogunk. Justin engem néz, ám én inkább gyönyörű magassarkúmra szegezem tekintetem. Nagyon érdekesnek tűnik. Bieber állam alá nyúl, ezzel megemelve fejem, s kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Azokba a csodás, elbűvölő, barna szemekbe.
- Mehetünk, Sissy? - mosolygott rám, s egy frissen mosott hajtincset fülem mögé tűrt. Szégyenlősen bólintottam, mire az idős hölgy felé fordult, s egy köteg pénzt adott át neki. - Köszönjük a csodás ruhákat, Mrs. Johnson.
- Ugyan Mr. Bieber. Vigyázzon a kisasszonyra, gyönyörű párt alkotnak. Remélem, az esküvői ruhát is én fogom tervezni - mosolygott a hölgy.
   Esküvő? Ugyan már. Én csak egy cseléd vagyok.
   Justin még beszélt néhány szót, amit nem értetem, majd kéz a kézben, avagy kar a karban vonultunk el a lovaskocsiig, melyet négy, gyönyörű, fekete ló húzott. Bieber besegített, majd ő is beült.
   A lovak lassan indultak, hisz sok ember volt körülöttünk. Mindenki a gyönyörű fekete kocsit bámulta, melynek két ajtajára arannyal festették rá Bieber monogramját.
   Hamarosan elhagytuk a várost, s egy lámpákkal szegélyezett útra tértünk. A lovak patái kopogtak a köveken, a kocsi rázkódott. Közben Justin ecsetelte, hogy viselkedjek:
- Sehova sem mehetsz nélkülem, mindig belém karolsz, és csak azzal beszélsz, akivel megengedem. Remélem tudsz táncolni, mert azt is kell majd - mondta, közben kérdőn nézett rám, mire bólintottam. -Remek. Anyámmal, ahogy a töbiekkel is tisztelettel bánj, de ne engedj tlú sokat. Itt nem cseléd vagy, hanem a jegyesem - mutatott az ujjamat díszítő gyönyörű, arany gyűrűre, melynek közepén egy gyémánt ékeskedett, melyet a szabóhoz menet vett nekem.
   Bólintásommal jeleztem, hogy értem, s ezután nem esett több szó az úton.
   Szürkület. Az erdőben vagyunk. Még mindig nem értünk oda. A táj gyönyörű. Itt-ott egy kis kunyhó, melyekből kisgyerekek rohannak ki, hogy megnézzék, ki jár arra, s mosolyogva integetnek nekünk, melyet én viszonzok is. Ám Justin csak mered előre, teljesen rideg. A vörös ülésen kényelmesen helyezkedem el, s nézek ki az ablakon.
   Az út mellől eltűntek egy ideje a lámpák, így a fényt a kocsin lévő lámpások adják. Az erdő kezd ijesztővé válni, s mindenféle állat hangokat hallok. Egy közelből jött bagoly huhogására megrémülök, s Justin ölében kötök ki. Vér vörós arccal nézek fel mosolygós arcába, s le akarok szállni róla, ám nem engedi. Jobb kezét hátamra simítja, ballal derekam öleli át.
- Nem sokára odaérünk. Addig se félj, megvédelek - suttogta, s arcomra nyomta ajkait.
   Hasamban bizsergéshez hasonló érzés költözött, s nem akart eltűnni onnan. Nem értettem. Semmit sem értettem. Ám egy biztos, a hátralévő utat Justin ölében tettem meg.



A kocsi valóban nem soká' megállt, Bieber kiszállt, s engem is kisegített. Így szemben találtam magam egy gyönyörű épülettel. Falai fehérek, ablakok borították. Az erkélyen emberek sokasága állt, s beszélgettek. Felsétáltunk a lépcsőkön, s be a nyitott ajtón. A hallba léptünk. Két lépcsősor vezetett az emeletre, a plafonról egy kristályból készült csillár lógott, bevilágítva az egész teret. A sok embertől sajnos többet nem láttam, de ez is csodásvolt.
   Nezelődésemből egy gyönyörű hölgy szakított ki.
- Justin, végre megérkeztetek - ölelte meg.
- Sajnálom, új kocsisom van, és eltévedt az úton - mosolygott Bieber. - Anya, bemutatom a jegyesem : Sissy - fogta meg derekam, s húzott magához. - Sissy, ő Pattie, az édesanyám.
- Örvendek, Mrs. - mosolyogtam.
- Szintén, Sissy. Örülök, hogy a fiam boldog melletted - mosolygott rám. - Viszont ideje lenne megnyitni a bált az első tánccal, amely titeket illet - fogta meg a kezünket, s húzott a hall közepére. Intett a zenészeknek, s felcsendült egy dallam.
   Az emberek egy körbe álltak, s minket néztek mosolyogva. Justin egyik kezét hátamra, míg én vállára vezettem, a másikkal egymásét fogtuk. A gyönyörű dallamra kezdtünk táncolni, s úgy éreztem, mindenki eltűnt a hallból, csak mi maradtunk. Arcára vezettem tekintetem, s egymás szemébe néztünk. A varázslatos pillanat tovább fokozódott. Lassan hajolt felém, a zene leállt, teljes csend letz. Mindenki minket nézett. Ajkait enyéimnek érintette, óhh, azok a puha ajkak. A bizsergés újra visszatért. Az idő megállt. Csak mi léteztünk. Ám mielőtt megcsókolhattuk volna egymást, az emberek, a ház, a zenekar, Justin... mindenki elntűnt. Csak egy éles fényt láttam.


Várom a komikat, tippeket, pipákat, feliratkozókat! <3

8. rész 1/2

Sziasztok! Hola! Ciao! Hi! Meghoztam a következő, azaz a 8. Rész első felét. Jó olvasást hozzá. Komikat, feloratkozókat, pipákat várom! U.i.: Mindenkinek boldog Valentinnapot/Penteket(kinek mi)! :)


Henrik eltűnt, ahogy a fekete mén is. Én pedig lassan indultam az alak fele.
   Ha ő az, nem úszom meg az újabb verést. Minden végtagom remegett, ahogy egyre közelebb értem hozzá. Felső testét semmi nem fedte, fekete vászon nadrágot viselt. Ő volt az, ez már teljesen biztos. Ezt nem úszom meg, meg fog verni - siránkoztam magamban.
   Ahogy közeledtem felé, alkohol szaga csapta meg az orrom, ivott. Elé értem.
- Uram! - szólaltam meg, miután ő csak nézett rám.
- Ülj le, Sissy! - szavait alig értettem, de hogy megerősítse őket, megpaskolta maga mellett a fa lépcsőt. Félve ültem le, mire újra beszélni kezdett. - Tudod, mióta Selena elhagyott, nem vagyok önmagam. Nőfalónak neveznek, pedig nem is ismernek. Elítéltek. Azt mondták, én ölettem meg őket - miközben beszélt, a tavacskát nézte. A csillagok gyönyörűen világítottak az égbolton, ám a Hold feléjük tornyosult, akárcsak Justin. Óvatosan felém fordult, majd folytatta. - Én soha nem tennék ilyet, Sissy. Én szeretem őket - súgta könnyes szemekkel. Bizonyára ezeket nem mondaná el józanon, így hallgattam tovább. - Anyám ki nem állhatta Selenát, szerinte csak jó családba akart házasodni, de nem így volt... - sírta el magát. Ajajj...
- Justin, nem lesz semmi baj. Gyere, bemegyünk - nyújtottam felé a karomat, s bevonszoltam a szobájába.
  Amint feje elérte a párnát, el  is aludt. Kimentem a szobájából, majd az enyém felé vettem az irányt.
   Már idejét sem tudom, mikor fürödtem utoljára, de most túl fáradt voltam hozzá. Befeküdtem ágyamba, s csak bámultam a plafont. A kis ablakon kipillantva csodáltam a csillagokat, a Holdat. Vajon mi lehet most anyával? Biztosan jól van.
   Hirtelen hangokat hallottam. Egy sípolást, és egy férfi hangot:
- Bella, maradjon velünk!
Ezután a sípolás elállt, csipogás vette át a helyét. Csupán ennyi volt az egész, de nem értettem semmit. Ki az a Bella? És mi volt az a sípolás? Egyáltalán miért hallottam? Megőrültem volna?
   Szemeim maguktól csukódtak le, hiába küzdöttem ellenük.
   Másnap még a Nap első sugarai előtt felébredtem. Justin reggelije már az konyhában volt. Will az asztalnál mosolyogva reggelizett, az egyik hö,gy az ebédet főzte, a másik a kertben szorgoskodott, én pedig kezemben a tálcával egyensúlyoztam Bieber szobája felé.
   A kopogás után, mivel nem jött válasz, beléptem, s láttam, Justin még az igazak álmát alussza. A reggelit az asztalra téve indultam ki, mikor egy rekedt hangot hallottam meg:
- Ma megyünk a ruhádért az esti bálba.
Jézusom, ma szombat van.
- Rendben, Mr. Bieber - válaszoltam feléfordulva. - Engedelmével - intéssel jelezte, mehetek.
   Gyorsan elhagytam a szobát, a nappaliba menekültem.
   Az eddig barátságosnak tűnő lila falak, most mintha gonoszságot sugároznának. Mintha figyelmeztetnének valamire. A keleti fal hirtelen feketévé vált. Nem hittem a szememnek. Sűrűn kezdtem pislogni, de semmi sem történt. Már teljesen biztos, hogy megőrültem. Nem soká' a nyugati fal is fekete lett. Na jó, ebből elég. Sikítva rohantam ki az udvarra, s ültem le egy padra a pázsit közepén.
   Pár pillanat múlva Justin rohant ki az udvarra. Sápadt arccal, kómásan ült le mellém.
- Mi a baj, Sissy? - kérdezte aggódva.
- A fal - kezdtem, de úgy sem hinne nekem. -  Semmi baj nincs, Mr. Bieber - suttogtam.
- Mehetünk a ruháért? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam, s beindultunk.

8. rész (előzetes)

Sziasztok! Íme a 8. Rész előzetese, de mielőtt elkezdenétek olvasni, BEJELENTÉSEM VAN!!! Úgy érzem, ha így folytatom a történetet, nem fogom tudni végig írni, ez még sok nekem. Ezért egy csavar lesz a történetben, és teljesen máshogy fog folytatódni. Sajnláom :/
Holnap jön a teljes rész!:)<3 jó olvasást, mille baci <3

   Henrik eltűnt, ahogy a fekete mén is. Én pedig lassan indultam az alak felé.
   Ha ő az, nem úszom mg az újabb verést. Minden végtagom remegett. Egyre közelebb értem hozzá. Felső testét semmi nem fedte, fekete vászon nadrág takarta lábait. Ő volt az, ez már teljesen biztos.. Ezt nem úszom meg, meg fog verni újra. - siránkoztam magamban.
   Ahogy közeledtem felé, alkohol szaga csapta meg az orrom, ivott. Elé értem.
- Uram! - szólaltam meg, miután ő csak nézett rám.
- Ülj le, Sissy! - szavait alig értettem, de hogy megerősítse őket, megpaskolta maga mellett a fa lépcsőt. Félve, óvatosan ültem le, mire újra  beszélni kezdett.

7. rész

Sziasztok! Ciao! Hi! Meg minden :D Bocsi a késésért, de net hiányban szenvedek, tehát nehéz időben hozni a részeket. A kihagyás ellenére remélem olvassa még valaki a blogom... :)  jó olvasást a részhez, mondjatok véleményt!:))

*Sissy szemszöge*

Miután Willt elvitte Justin, csend honolt a hzára. A két asszony újra a dolgára ment, ám nekem Bieber nem adott semmi munkát, így az udvarra mentem. Gondolataimba mélyedve ültem a pavilon lépcsőén, mikor mozgást láttam az erdő felől. Megijedtem, felpattantam,és a ház felé indultam?

. Maradjon! Ne féljen, nem bántom - szólt egy kellemes hang. - Jöjjön vissza, kérem! - átgondoltam szavait, s nem tudom, mi vitt rá, de megfordultam.

   Ezy jól öltözött ifjúval találtam szembe magam. Barna nadrágot, s felsőt viselt, hátán fékete, arany köpeny terült el.

- Ki maga? - kérdeztem a  távolságot megtartva. Míg ő az egyik diófa tövében állt, addig én a pavilontól pár lépésre.
- Henrik herceg, a Barchi (ejtsd: Barki) családból. - És a hölgy pedig...? - felelt meghajolva.
   Egy herceg áll előttem. El sem hiszem. Hogyan kell egy királyi sarjjal viselkedni? Mi van, ha csak meg akar téveszteni.
- Mit keres itt egy herceg? - tettem fel a kérdésem figyelembe sem véve az övét.
- Velem taetana egy sétára, Miss? - mosolygott rám, miközben kezét nyújtotta felém. Látta félelmem, így újra megszólalt. - Ne féljen, nem bántom Önt.
   Óvatosan belékaroltam, mire megnyugtató mosolyt küldött felém. Úgy éreztem, semmi baj nem érhet, míg vele vagyok. Ezzel az érzéssel indultunk az erdő felé. A felismerés, mint villám, csapott belém.
- Uram, nem hagyhatom el a ház területét Mr. bieber engedélye nélkül - húztam el kezem tőle,  mire rám nézett gyönyörű kék szemeivel.
- Nem lesz baj. Mr. Bieber csak holnap tér haza, mikor a nap az égbolt tetején lesz. Addig van időnk - momdta nyugtatón, s újra kezemért nyúlt. - Hölgyem - kezdte, mire csúnyán néztem rá, ő pedig elmosolyodott. - Kisasszony, kérem, tartson velem. Ígérem, semmi bántódása nem esik.
   A házra néztem. Némi félelem volt bennem, ugyanis, ha Justin hazaér, és engem nem talál itt, újra megver. Vagy rosszabb. És ez a férfi, Henrik, honnan tudná, hogy mikor ér vissza? Felelőtlenség lenne elmennem egy ismeretlennel. Jobb lesz, ha bemegyek a házba, a szobámba.
   De mire ezt végig gondoltam, már egy fekete mén mellett álltunk. Hosszú sörénye fonatokban lógott bal oldalára. Testét fekete, oldalán arany hímzéssel tarkított köpeny takarta, akárfsak Henrik hátát. A herceg karját tartotta, így feltudtam ülni a nyeregbe. Ezután ő is felült mögém, s így indultunk el.
   Utunk egy gyönyörű erdei ösvényen át vezetett. Mohával borított kövek szegélyezték, az utat itt-ott benőtte a fű, de voltak helyek, ahol még látszott a régen lerakott kövek néhánya. A fák levelein átsütött a Nap sugara, a madarak csicseregtek, az egész idilli pillanat lenne, ha nem Henrik, hanem az én barna hajú, barna szemű hercegem ülne mögötten. Mi? Nem. Nem szabad! Nem gondolhatok így Justinra. Nem lehetek belé szerelmes. Nem történhet meg.
   A tengerparton ültünk, a Nap a tengerbe bukott, utolsó sugarai megcsillantak a vizen.
- Nem is tudtam erről a helyről, bár hogy tudtam volna, eddig a házban voltam - mondtam csodálattal nézve a vizet.
- Szeretem ezt a helyet, itt magam lehetek. De sajnos ritkán járok e vidéken. A kastélyom délen van, Meri City mellett - bámulta ő is a tengert.
- Soha nem hallottam még róla.
- Gyönyörű hely, egyszer elviszem oda - mosolygott rám, mire elpirultam. - Kisasszony, induljunk vissza. Nem jó sötétben mászkálni - mondta, én pedig bólintottam.
   Csak reméltem, hogy Justin nincs még otthon. A hasamon a folt sem tűnt még el.
   Újra a mohás úton mentünk, itt.ott bagoly huhogott, s most a Hold fénye s a csillgaok világítottak át a lombokon. Nem soká' feltűnt a ház alakja, s a fáklyákkal kivilágított kert. A pavilon lépcsőjén ült valaki, megijedtem.

Hagyj nyomot magad után! :) <3 lofe ya all! :D

7.rész (előzetes)

Sziasztoooook! Végre meghoztam az előzetest, holnap hozom az egész részt :) bocsi, hogyennyit kellett várni rrá, de  nem tehetek róla. Naaaaa mindegy. Várom a komikat, pipákat, feliratkozókat :)<3

Megijedtem, felpattantam és a ház felé indultam.
- Maradjon! Ne féljen, nem bántom - szólt egy kellemes hang. - Jöjjön vissza, kérem! - átgondoltam szavait, s nem tudom mi vitt rá, de megfordultam.
   Egy jól öltözött ifjúval találtam szembe magam. Barna nadrágot s felsőt viselt, hátán fekete, arany köpeny terült el.
- Ki maga? - kérdeztem a távolságot megtartva. Míg ő az egyik diófa tövében áltt, addig én a pavilontól pár lépésre.

Na, szerintetek ki lesz a ifjú? Kedves lesz vagy gonosz? Várom a tippeket, és komikat. Vajon Justin mit csinál Willel? Egy extra hosszú résszel készülök. :) mile baci :*